Az iskola szeptemberben kezdődik a gyerekeknek és nekem is, így most igazából turistaként éldegélünk. Kivéve persze szegény páromat, aki helyettünk is „gyűri” a munkás hétköznapokat.

Fura egy állapot. Egy turisták által közkedvelt kisvárosban lakunk, ráadásul meglehetősen frekventált területen. Így gyakran előfordul, hogy a mi ablakunkat (a szépséges porcelán macskáinkat), házunkat fényképezik az erre járók, mert az olyan „holland” kinézetű. Ugyanakkor mi is fényképezőgéppel indulunk egy-egy sétára, autós túrára, mert nekünk is minden „holland” dolog újdonság.

Turista vagy akkor is, ha bevásárolni indulsz a szupermarketbe. Mert minden csatornánál, hidacskánál megállunk és megcsodáljuk a szépségüket. S bár a papírforma szerint naponta gyűjtöd az állandóságod bizonyítékait (egészségbiztosítás, adózás, saját neveden szereplő közművek, helyieknek biztosított buszbérlet, előfizetéses telefon stb.), ugyanígy naponta lapozgatod az útikönyvet, hogy a turistalátványosságokról informálódj.

Olyan turista vagy, aki reggel felkel, telepakolja a mosogatógépet, szétválogatja a mosnivalót, megfőzi az ebédet, kiporszívózza a lakást, majd felsétál a kikötőbe és tüzetesen végignézi az ajándékboltok kínálatát, mert mitagadás, még mindig elbűvölnek a kicsiny műanyag szélmalmok, a díszes fapapucsok, a tulipános díszes csecsebecsék. És bár pontosan tudod már, hogy ezek nagy részét olcsóbban is beszerezheted máshol, mégis komoly vívódást jelent lemondani egy-egy nagyon hollandos sajtvágódeszkáról.

Szeretek itt élni.

Turistaként.